Egy generálkivitelező naplója – 5 nap a terepen, kulisszák mögötti sztorikkal
Hétfő – A kezdetek káosza
Reggel 6:00. A kávé a kezemben, a sisak a fejemen, és már a telefonom is csörög. A betonkeverő beállt a szomszéd telkére, és a tulaj szerint „a fél rózsakertje odaveszett”. Az első tanulság: a koordináció nemcsak logisztika, hanem diplomácia is. A terepbejárás során újra átnézzük az ütemtervet, amit már háromszor átdolgoztunk. A villanyszerelő késik, a vízvezetékes korán jött, és az építész szerint a tulaj „mégsem úgy gondolta” az alaprajzot. Itt kezdődik az igazi pszichológia: megérteni, kinek miért fontos az a bizonyos részlet, és közben fenntartani a csapat hangulatát. A nap végére mindenki fáradt – én is, de a terv újra sínen van.
Kedd – Beton és bizalom
Ma a földnedves betoné a főszerep. A megrendelő szerint „túl szürke”, a felesége szerint „pont jó így”. A textúra kérdése filozófiai mélységeket kap: mit jelent az esztétikum egy építkezésen? A betonkeverés közben rájövök, hogy ez az anyag olyan, mint a kivitelezés maga – ha jól keverik, tartós és stabil, ha kapkodva csinálják, repedni fog. A munkások ügyesen kezelik, és még kavicsmintás tipegőt is öntünk a kertbe, amit az unokák már előre „tesztelnek” gumicsizmában. A legszebb pillanat: amikor a tulajdonos mosolyogva mondja, hogy „olyan lett, mint egy kis park". Kivitelezőként ennél több nem is kell.
Szerda – Kommunikációs csaták
A projektmenedzsment 80% kommunikáció. A ma reggeli míting alapján azonban ez inkább tűzoltás pszichológiai eszközökkel. A bádogos nem egyeztetett a tetőszigetelővel, így az esővíz-elvezetés peremén áll a hiba. A tervrajzokban szereplő „egyeztetendő” mezőket most szó szerint értelmezzük. Felhívom a tervezőt, aki azt mondja: „az egy javaslat volt, nem konkrét utasítás”. Ilyenkor kell a belső nyugalom, a „belső építkezés”: nemcsak házat építünk, hanem kapcsolatokat is. Örömmel jelentem, hogy délutánra sikerült mindenben megegyeznünk, sőt, az újonnan kialakított napirendünkbe még egy közös kávé is befért
Csütörtök – Emberi történetek
Ma egy idős házaspárhoz megyünk visszajavítani egy korábban készült teraszt. Kiderül, hogy a feleség 40 éve álmodott róla, és amikor elkészült, minden reggel ott ül, nézi a galambokat. A férje szerint „a beton olyan masszív, mint a házasságunk”. Itt jön elő, ami a generálkivitelezés rejtett szépsége: az apró, emberi örömök, amiket a munkánk hoz létre. Néha nem az anyag vagy a technika a fontos, hanem az érzés, amit az épített tér ad. Az ember pszichológiája a térhez mindig érzelmi – és mi ezt nap mint nap formáljuk.
Péntek – Zárás és újratervezés
A hét vége nem pihenés, hanem újraindítás. A jövő heti projekthez már jönnek az első egyeztetések: új családi ház, két generációs kialakítással, erős egyedi igényekkel. Megtapasztaltam, hogy a generálkivitelezés nem egy-egy projekt erejéig tartó feladat, hanem egy hosszú távú elköteleződés, egy életpálya. Megértés, tervezés, kivitelezés és sok humor – ez a négy alappillér. A kollégák fáradtak, de boldogok. A kávé most már jutalom, nem küzdelem.
Generálkivitelezőnek lenni nemcsak munka, hanem karakterfejlesztés. Olyan szakma, ahol minden nap tanulsz – a hibákból, az emberekből, a helyzetekből. Ha pedig valaki azt mondja, hogy „csak építkeztek”, akkor hadd mutassam meg neki ezt a naplót!