A hatvani generálkivitelező és az Univerzum titkai
Van az úgy, hogy az ember egy szép nyári reggelen felkel, kinyitja az ablakot, beleszippant a levegőbe, és azt mondja: “Na, ma házat építek.” Pontosan így kezdődött az én történetem is. Egyetlen apró hibával: én nem tudok házat építeni. Az iskolai technikaórán a madáretető is összedőlt, mielőtt a veréb egyáltalán ránézhetett volna. Úgyhogy gyorsan rájöttem, hogy itt valami komoly segítségre lesz szükségem.
Ekkor lépett a képbe a sors, vagy ahogy én nevezem: Google kereső. Beírtam: generálkivitelezés Hatvan. Az eredmények között elsőként bukkant fel egy cég, akinek a neve olyan meggyőző volt, hogy rögtön felhívtam őket. Már a telefonban éreztem, hogy itt nem csupán téglát raknak egymásra, hanem életérzést is.
A generálkivitelező Hatvan városában amolyan helyi legendának számít. Azt mesélik, hogy egyszer egy alapozás közben feltalálta a spanyol viaszt, de mivel nem volt rá szükség, inkább csinált egy pergolát. Másnap reggelre a pergola alatt egy fél lakópark is kinőtt, csak úgy, véletlenül. Azt is mondják, hogy a cementet puszta kézzel keveri, és amikor elfárad, a beton megkérdezi: „Kell még, főnök?”
Amikor találkoztunk, éppen egy öt emeletes társasházat irányított egy kézmozdulattal, mint Darth Vader, csak sisak nélkül. Kérdeztem is tőle, hogy ez valami Jedi-trükk? Azt mondta: „Nem. Hatvani generálkivitelezés.” Na, itt éreztem, hogy jó helyen vagyok.
Persze, az építkezés nem ment zökkenőmentesen. Az egyik munkás egyszer eltűnt egy zsák cement mögött három napra. Mikor előkerült, azt mondta, meditált. A villanyszerelőnél a szerszámövben mindig volt legalább három szalámis szendvics, „hogy legyen energia a rendszerben”. A festők meg annyi kávét ittak, hogy a végén a falak is remegtek.
A szomszéd néni minden nap kiült az erkélyre, és kukkerrel figyelte az eseményeket. Szerintem titokban azt remélte, hogy az egyik munkás egyszer leejt valamit, és ő majd hívhatja a hatóságokat. De csalódnia kellett: a generálkivitelező Hatvan városában úgy dolgozik, mint egy kakukkos óra, csak kevesebb kakukkal.
Végül elkészült a ház. Olyan lett, hogy a NASA is odajött lefotózni, „hátha valami idegen technológia van benne”. A generálkivitelezés Hatvan területén tényleg valami varázslat. Nem is házat kaptam, hanem egy életérzést, amiben a csempe is úgy ragyog, mint Bruce Willis homloka a Die Hard negyedik részében.
Azóta is, ha valaki építkezni akar, csak ennyit mondok: „Hatvan. Generálkivitelező. Kész. Kérdés?”
Csak annyi maradt, hogy a szomszéd néni még most is ott ül, reménykedve, hátha valaki leveri a postaládát.
Nem fogják. Mert Hatvanban profi generálkivitelező dolgozik.
