Generálkivitelezés: Művészet, káosz és az építkezés titkos nyelve
Van egy pont az építkezésen, amikor minden tökéletes káosznak tűnik. Egy rakás törmelék, füstölgő fejek és kávésbögrék a betonkeverő mellett, és egy szakállas ember, aki egy méretes tervrajzot tart fejjel lefelé. Itt lép be a generálkivitelező, akinek dolga nem kevesebb, mint ebből a káoszból művészetet teremteni.
De mitől lesz valaki igazán jó generálkivitelező? Először is, ismeri az építőipar titkos nyelvét. Ez egy sajátos dialektus, ahol a „majd holnap megcsináljuk” azt jelenti, hogy két hét múlva talán el is kezdődik valami. A „rögtön jövök” egyenértékű azzal, hogy „megettem az ebédem, most egy kicsit el kell tűnnöm”, és a „csak egy kis módosítás” kifejezésre minden kivitelező feje lüktetni kezd.
Egy generálkivitelező olyan, mint egy karmester egy építőipari szimfóniában. Ha minden jól megy, akkor a, kőművesek, villanyszerelők és festők szépen együtt dolgoznak, és végül megszületik egy épület. Ha nem, akkor mindenki a másikra mutogat, és közben a beruházó már a 23. idegrohamát kapja.
Az igazi művészet abban rejlik, hogy mindezt átlátod és kezeled. Hogy egyszerre vagy pszichológus, tűzoltó és diplomata. Hogy tudod, mikor kell egy kávét letenni a festő elé, hogy ne hagyja ott az állványt, és mikor kell egy kis betoncserepet a földhöz vágni, hogy mindenki észhez térjen.
Egy építkezés nem csak házakról szól. Az emberek álmokat akarnak megvalósítani. Te vagy az, aki ezeket az álmokat megfogja, betesz egy tervrajzba, aztán elintézi, hogy az álmok ne dőljenek össze az első szélfújásra. És ha jól csinálod, akkor az emberek nemcsak egy épületet kapnak, hanem egy történetet is, amit majd büszkén mesélnek el.
